A Balaton (becenevén a „magyar tenger”; latinul Lacus Pelso,
németül Plattensee) Közép-Európa legnagyobb tava, Magyarország vízrajzának
meghatározó eleme. Típusa a Fertő-tóhoz és a Velencei-tóhoz hasonlóan szikes
tó, ezek Eurázsia legnyugatabbra fekvő ilyen jellegű tavai. 77 km hosszú,
szélessége 1,3–14 km között ingadozik, átlagosan 7,8 km, felülete 594 km².
Keleti medencéjét a Tihanyi-félsziget választja el a tó
többi részétől. Déli partjánál medre sekélyebb. Északi oldalán található a
badacsonyi borvidék és a Tapolcai-medence, jellegzetes vulkáni tanúhegyeivel. A
tó egyes részein halászat folyik.
A Balaton és környéke Budapest mellett az ország
turisztikailag leglátogatottabb területe. Környékén gyógyfürdők, termálforrások
találhatók. A tavon minden évben megrendezik a Kékszalag Nemzetközi
Vitorlásversenyt.
Szentkirályszabadja és Sármellék mellett betonos
kifutópályával rendelkező repülőterek vannak. Füves repterek találhatók Siófok
mellett, Tapolcán, Balatonakalin és Papkutapusztán is.
Nevének eredete
Magyar elnevezése a szláv "blato" (=mocsár, láp,
sár) szóból ered. Latin neve, a Lacus Pelso magyarul sekély tavat jelent.
Szlovén, szerb, horvát nyelven Blatno jezero, szlovákul Blatenské jazero.
Német elnevezése, a Plattensee, kicsit hasonlóképpen
„lapos”, azaz sekély tavat jelent, egyben hangzásában közel áll a szláv névhez,
ezért lehetséges, hogy kialakulásában a népi etimológia is szerepet játszott,
azaz a német anyanyelvűek értelmet adtak a számukra idegen hangzású névnek
(blatno – platten).
Földrajz
A Balaton a Dunántúl közepén terül el, északon a
Balaton-felvidék, nyugaton és délen a Zalai- és a Somogyi-dombság, keleten
pedig a Mezőföld határolja.
A Balaton Európa-hírű természeti kincsünk, Magyarország
legnagyobb tava. Legnagyobb mélysége 11 m, átlagos mélysége 3-4 m. A déli
parton sekélyebb a víz, ezért nyáron hamar felmelegszik. Északi partján a
Bakony erdő-borította hegyei emelkednek. A Balaton-felvidék napsütötte lejtőin
sok szőlőt és gyümölcsöt termesztenek. Nyáron a kellemes időjárás, az északnyugati
szelek által terelgetett vitorlások, a harmonikus szépségű táj megnyugtató
hatással van a pihenő emberekre.
Geológia
Geológiailag a földtörténeti középkorban, a mezozoikumban
lerakódott üledékes kőzeteken jött létre, amelyek kapcsolatban vannak az Alpok
anyagát adó formációkkal.
Maga a tó viszonylag fiatal képződmény, a holocénben,
mintegy 15 000 évvel ezelőtt kezdődött kialakulása. A jégkorszaknak ebben a
szakaszában a térségben száraz éghajlat volt, és valószínűleg az uralkodó
szélirány mélyítette ki a Balaton medrét. A szélerózió mellett tektonikai
mozgások is szerepet játszottak. Az éghajlat nedvesebbé válásakor a mai
Keszthely környékén mélyedésekben tavak alakultak ki, amelyek fokozatosan
összekapcsolódtak egymással és mintegy 5000 évvel ezelőttre a tó az egész
jelenlegi medret kitöltötte, sőt azon is túlterjeszkedett. Nem csak a
Kis-Balaton, hanem az egész Tapolcai-medence, a déli oldalon pedig a jelenlegi
ún. berkek is a tóhoz tartoztak. A Sió völgyén keresztül időnként természetes
lefolyása is volt, de más időszakokban a hullámzás által létrehozott turzások
(földtorlaszok, „dünék”) ezt elzárták. A tavat a befolyó vizek és a szél
hordaléka folyamatosan feltölti. Az üledékréteg a tó fenekén 6-10 méter
vastagságot is elér. Emberi beavatkozás (kotrás) nélkül a tó néhány ezer év
alatt teljesen feltöltődne.
A környező vulkanikus maradványok - többek között a
badacsonyi bazaltorgona, a tihanyi gejzírkúpok és a hévízi hőforrások - egy
korábbi földtörténeti szakasz emlékei.
Vízrajz
A tó vízmennyisége 1800 millió m³, 2,2 év alatt cserélődik
ki. Vízgyűjtő területe 5180 km², Fő táplálója a Zala folyó, de számos kisebb
patak is folyik bele. Vízszintje nyaranta a párolgás miatt csökken, ősszel és
télen a csapadék miatt pedig emelkedik.
A Siót elzáró turzásokat mesterségesen először Galerius
római császár törette át. A tó mai vízszintjét alapvetően a 19. század derekán,
a déli parton haladó Déli Vasút építésekor végrehajtott jelentős
vízszintcsökkentés határozta meg.
A vízszintet jelenleg az 1976-ban elkészült siófoki
zsiliprendszer révén mesterségesen szabályozzák a tengerszint feletti 104
méteres szint körül.
Hullámjárás
A tó sekélysége és a nyári meleg víz viszonylag alacsony
viszkozitása miatt szél esetén gyorsan alakulnak ki rajta hullámok. Az uralkodó
szélirány a tóra merőlegesen, északnyugati irányból fúj. A Balaton-felvidék
hegyei-völgyei lüktetést idéznek elő a szélben, ami a tavon hirtelen
hullámzást, illetve hullámmentes időszakokat okoz. A hullámok szokatlanul
meredekek, amit a viszonylag sekély vízmélység, a meder interferenciája idéz
elő. Az eddig legmagasabb hullámokat partközelben 1,82, a meder közepén 1,95
méternek mérték. A hullámok hossza 2-12 méter között mozog. A szél elülte után
2 óra szükséges a hullámok elcsendesedéséhez.
Víztükör
A tóra hosszanti irányú tartós szél jelentős változásokat
idézhet elő a Balaton különböző medencéinek vízszintjében. A tartós délnyugati
szél 5-11 óra alatt a víztömeg nagy részét északkelet felé tolja el. Az eddig
megfigyelt legnagyobb ilyen mozgásra 1962. május 14-én került sor, amikor 9 óra
alatt Keszthelynél a vízszint 45 cm-rel csökkent, Alsóörsnél pedig 51 cm-t
emelkedett. A keresztirányú áramlások, a partvonal tagoltsága és más tényezők
miatt az ilyen jelenségek előrejelzése szinte lehetetlen.
Tartós északi szél esetén keresztirányú elmozdulás is
lehetséges, ennek eddigi legnagyobb mért példája 52,7 cm-es vízszintcsökkenés
volt Alsóörsnél, 37,5 cm-es növekedéssel Siófoknál.
Áramlások
Ugyancsak a szél, valamint a Föld forgása befolyásolja az
áramlások kialakulását is a tóban. Az uralkodó északnyugati szélnek megfelelően
a fő áramlatok a felszínen az északi partról a déli felé haladnak, míg a tó
mélyén a víz az ellenkező irányba áramlik vissza.
A medencék közötti vízszint-elmozdulások idején különösen
erős áramlatok alakulnak ki a Tihanyi-félsziget által leszűkített mederrészben,
ahol sebességük elérheti a 2 m/s értéket is. Bizonyára nem független ettől a
jelenségtől a közeli Örvényes helység neve.
Vízminőség
Az ország népszerű tavának vízminősége fontos tudományos,
környezetvédelmi és főleg a turizmus révén gazdasági kérdés is, ami a
közvéleményt is erősen foglalkoztatja.
A Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai
Kutatóintézete (BLKI) folyamatosan nagy figyelemmel követi a víz minőségének
alakulását.
2009. június elején a tó nyílt vízében az algák számára
hasznosítható oldott nitrogén- és foszfor-koncentrációk már a nyáron szokásos
alacsony értékek körül vannak (5-10 µg/l). Ennek megfelelően a tó vize nagyon
tiszta, a víz minőségét alapvetően meghatározó algák mennyisége kevesebb, mint
egytizede a megengedhető felső határértéknek. A mérések időpontjában nem volt
megfigyelhető az algák mennyiségében a tóra jellemző kelet-nyugati növekvő
tendencia sem, az a-klorofill koncentrációja Balatonfűzfőtől Keszthelyig közel
azonos volt, 6-8 mikrogramm/liter között ingadozott. Az utóbbi hetek meleg
időjárásának köszönhetően, a 20 °C körüli vízben megjelentek a nyárra jellemző
algafajok, közöttük a tiszta vizet indikáló fecskemoszat is.
2009 májusában a part mentén élőknek, nyaralóknak
bosszúságot okoztak a hatalmas tömegben rajzó árvaszúnyogok. A nagy tömegű
rajzást a gyorsan felmelegedő víz okozta. Az árvaszúnyogok hasznos tagjai a
Balaton élővilágának, szerepük az üledék tisztításában és ezen keresztül a
vízminőség fenntartásában kiemelkedő jelentőségű. Az árvaszúnyogokat erősen
vonzza a mesterséges fény, így ezek körül (pl. utcai lámpák) éjszaka is
hatalmas tömegben fordulnak elő. A kifejlett rovar a víz felszínén bújik elő,
majd elrepülése után a levedlett bábbőrt (exuviumot) hátrahagyja. Mivel a
kibújás szinkronizált, ezért rajzáskor a vízfelszínen hatalmas mennyiségű
bábbőr úszik. Erősebb hullámzás esetén a bábok által kiválasztott váladék
felhabosodik. Ez okozza, hogy az árvaszúnyogok kibújása idején a Balaton vize
habosnak, szennyezettnek tűnik, és kellemetlenné válik az úszás, fürdőzés. A
jelenség természetes, és az emberi egészségre teljes mértékben ártalmatlan.
A halak tavaszi elhullása természetes időszakos jelenség,
aminek méretei azonban változóak, és összefügghetnek a víz minőségének
romlásával is. A felmelegedő vízben a legtöbb keszegféle ívása is hirtelen
zajlik. A dévérkeszeg, a nyílt víz legfontosabb pontyféléje tömegesen, de
naponta igen változó mennyiségben húzódik a partközelbe. Az ívástól legyengült dévérek
közül ebben az időszakban számos példány elpusztul, ezért a tavaszi hónapokban
a Balatont látogatók a kövek közé szorult és elhullott keszeggel is
találkozhatnak.
2009. május végén a tópart különböző területein figyeltek
fel haltetemek megjelenésére. Az ez évi elhullás (a halászok nyelvén pergés)
nem jelentős. Az elpusztult angolnákból vett minta közepesen erős
(példányonként 5-12 db) úszóhólyag élősködő féreg (Anguillicola) fertőzöttséget
mutatott. A mostani szórványos elhullás nem jelent veszélyt a környezetre. A
Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer területén sem volt halpusztulás.
Kovács Márta, az Országos Tisztiorvosi Hivatal
közegészségügyi főosztályának vezetője elmondta, hogy a 2011-es évben a
Balatonnak volt a legjobb minőségű vize a hazai fürdőzésre alkalmas helyek
közül.
Éghajlat, mikroklíma
A Balaton a Kárpát-medence délnyugati széléhez közel terül
el, így a medence egészére jellemző, óceáni és mediterrán hatásokkal módosított
mérsékelt kontinentális éghajlaton belül az átlagosnál erősebbek az óceáni és a
mediterrán hatások.
A napos órák száma évente átlagosan 2000 körül mozog. A
legmelegebb hónapok a június, július és augusztus. A legnaposabb hónap a
június. A legkevesebb csapadék augusztusban és szeptemberben hullik, átlagosan
hat-hat esős nappal.
Maga a tó jelentős hatással van környezete mikroklímájára. A
hatalmas víztömeg kiegyenlítő hatással van a levegő hőmérsékletére is, amely
nyáron a tó körül enyhébb, ősszel és télen melegebb, tavasszal hűvösebb mint a
tótól távolabb. A vízparton a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti
különbség is lényegesen kisebb, mint távolabb.
A víztükör visszaveri a ráeső napfény jelentős részét,
emiatt az északi part déli kitettségű hegyoldalai kiváló szőlőtermő területek,
amit már a rómaiak is felismertek.
A tó sekély vizét a nap könnyen átmelegíti, ezért a víz
nyári maximális hőmérséklete 28-29 fok is lehet. (A vízhőmérsékletet
hivatalosan Siófoknál, egy méter mélységben mérik. Csendes időben közvetlenül a
felszínen a víz hőmérséklete ennél több fokkal magasabb, mélyebben pedig
alacsonyabb. Nagyobb vihar, hullámzás esetén ezek az értékek kiegyenlítődnek,
és a víz „hivatalos” hőmérséklete erősen visszaesik.)
A Balaton a legtöbb télen befagy, a jégréteg vastagsága
gyakran 20–30 cm-es is lehet. A jellegzetes rianások, enyhülés idején hosszú
hasadások a jégtakarón, erős hangjelenségek mellett, az összehúzódó jégfelület
miatt jönnek létre. Megfordítva, fokozódó hideg hatására a jégtakaró kitágul, a
lemezek egymásra, illetve a partra torlódnak, és turolás alakul ki.
Széljárás
A Keszthely és Tihany közötti medencében az uralkodó
szélirány - helyi szóhasználattal főszél - északi, Tihany és Kenese között
északnyugati. A délnyugati és délkeleti szelek inkább a vitorlás szezonon
kívül, ősszel és télen gyakoribbak.
A balatoni viharok nem túl sűrűn fordulnak elő, de hirtelen
kitörésük és a meredek hullámok miatt igen veszélyesek lehetnek. A viharokat
általában délnyugatias meleg légáramlatok előzik meg, majd észak felől hirtelen
lecsap az erős, viszonylag hideg szél. 10-20 perc alatt 30–35 m/s erejű
széllökések alakulhatnak ki.
Az eddig mért legerősebb szél 129,6 km/h sebességű volt,
1961. július 13-án. A legszelesebb hónap április, míg a legkevesebb szél
szeptemberben van. A Tihanyi-félsziget és az északi part dombvidéke
változatosan befolyásolják a szelek eloszlását a tavon. A tó hosszúsága miatt
is nagy különbségek alakulhatnak ki a légmozgásban a különböző területein.
A turistaszezonban, április 1. és október 30. között a tavon
viharjelző szolgálat működik.
Élővilág
A tó növényvilágának nagy részét algafajok teszik ki. A
hínárfélék között a leggyakoribbak a békaszőlő-fajok. A nádasok leginkább az
északi parton maradtak fenn. Alkotó növényeik a fedőnád (Phragmithes
australis), a tavi káka (Schoenoplactus lacustris), a zsombéksás (Carex elata)
és a keskenylevelű gyékény (Typha augustifolia).
Az állatvilágot Európa számos madara illetve mintegy 50 féle
hala mellett rengeteg egysejtű, édesvízi szivacs - köztük az endogén balatoni
szivacs -, rákok, kagylók, valamint a halak táplálékát is jelentő
csípőszúnyogok és árvaszúnyogok is képviselik.
A Balaton vízgyűjtőn található 40 vízfolyásban eddig 37
halfaj előfordulását lehetett bizonyítani. Ezek állománya tehát a tóhoz mérve
igen gazdag (a Balatonból rendszeresen 15–17 faj kerül elő). A vízfolyások
többsége erős humán befolyás alatt áll. A vízgyűjtő halastavai számos, a
patakok halfaunájába nem illő, természetes állapotban elő nem forduló fajjal
„gazdagítják” a vízgyűjtő halállományát (kínai razbóra, amur, busa-félék,
szivárványos pisztráng, tükörponty, ezüstkárász, naphal). A nem honos fajok
közül ki kell emelnünk a kínai növényevő fajokat (busák, amur), melyeknek
elsősorban a somogyi oldalon található halastavakból kiszabaduló egyedei
folyamatos utánpótlást biztosítanak a balatoni busa és amur állományoknak.
Fő halfajták:
- Angolna (betelepített; Anguilla anguilla)
- Amur (betelepített)
- Balin (más néven ragadozó őn)
- Busa (betelepített; Hypophthalmichthys molitrix)
- Csuka
- Compó
- Domolykó
- Fogassüllő (Lucioperca lucioperca)
- Garda
- Harcsa (Silurus glanis)
- Pontyfélék (például tőponty, Cyprinus carpio; dévérkeszeg, Abramis brama)
Fő madárfajták:
- récefélék
- bütykös hattyú (az utóbbi egy-két évtizedben terjedt el)
- dankasirály
- küszvágó csér
- kormorán
- búbos vöcsök (az utóbbi években látható egyre több egyed)
Vidékére jellemző állat és növényvilág
A vízben és közvetlen közelében több mint 1200 állatfaj él.
Az e vidéken fellelhető erdőkben az óriás énekes kabóca, a rézsikló, a holló,
az erdei szürkebegy és a fenyvescinege mellett a gímszarvas ugyanúgy megfigyelhető,
mint a róka és a dámszarvas. Igazi ritkaságnak számít a kerecsensólyom. A tó
rendkívül gazdag növényvilágára jellemző, hogy a molyhos és cseres-tölgyes
erdőségek a legelterjedtebbek, amelyeket sok helyütt telepített fenyőerdők
váltanak. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park címernövénye, a lisztes kankalin
mellett több más pompás szirmú virág is honos itt, ilyen a tavaszi hérics, a
fekete kökörcsin és a citromillatú nagyezerjófű.
Történelem
A Balaton már az őskorban jelentékeny szerepet játszhatott,
azonban sem Hérodotosz, sem Strabón, sem Ptolemaiosz nem említi. A római írók
már gyakrabban emlékeznek róla, mivel Ptolemaiosz kora után másfél évszázaddal
Galerius császár azt (valószínűleg csak mocsaras partjait) lecsapoltatta, hogy
területét művelés alá vehesse. A római írók Peiso és Pelso név alatt említik,
mely nevet azonban a Fertőre is alkalmaztak. A Balaton ősi művelődési és
halászati jelentőségét számos lelet bizonyítja: így a Vörs melletti pogányvár,
a tihanyi csúcshegyi és óvári, valamint a zánkai pogányvárak, továbbá a
zamárdi, a fajszi, az alsógulácsi a Keszthely és Szentmiklós közti, a
kővágóörsi, a tihanyi és zánkai tumulusok, s számos őskori temető, köztük
különösen a keszthelyi (dobogói) avar sírmező. Egy római felirat szerint pedig
már hajózás is folyt rajta. Annyi bizonyos, hogy a tó a történelmi időben
alakját változtatta.
A 19. század végéig a Balatonon élénkebb élet még nem
fejlődött. Egyes fürdők és nyaralóhelyek (Balatonfüred, Siófok, Balatonalmádi,
Révfülöp) ekkortájt virágzásnak indultak ugyan, de egészben véve - talán
Füredet és Siófokot kivéve - sehol nem lehetett megtalálni a kor igényeinek
megfelelő viszonyokat. A Balaton parti nyaralóhelyek legnagyobb része a
legszerényebb igényeket is alig elégítette ki; a szőlők elpusztultával kopárrá
vált a vidék nagy része, erdő még Balatonfüreden is alig volt. Az egész parton
nem fejlődött valamire való város s a pompás víztükör a közlekedés
szempontjából teljesen parlagon hevert. 1847-től járt ugyan gőzhajó a
Balatonon, sőt az 1890-es években megindult a gőzhajó közlekedés a
siófok-füredi vonalon kívül Badacsonytomajra, Almádira és Boglárról Révfülöpre,
azonban élénkebb közlekedés nem volt, kereskedelmi forgalom pedig nem létezett.
Ekkortájt a halászaton kívül egyedül a fürdőzés és nyaralás tekintetéből volt a
Balatonnak némi jelentősége; turistaforgalom azonban a kedvezőtlen közlekedési
viszonyoknál fogva nem fejlődött ki. A Balaton vidéki 3 megye ugyan azoniglan
többízben alakított Balaton-egyesületet, de teljesen eredménytelenül. Fő vasúti
vonala a kevéssé érdekes déli partot futotta be, míg az északi partnak nem volt
vasútja. A szőlőművelés pusztulásával a nép is egyik fő kereseti ágát vesztette
el, s ipar és kereskedelem teljes híjában mindinkább elszegényedett.
A Balaton környéke igazán a 20. században indult
fejlődésnek, amiben az iparosodás is fontos szerepet játszott. Ekkor kezdtek
megjelenni az első komolyabb magánvillák a part mentén és a korszerűbb nyaralók
is. A fürdőélet, a nyaralókultúra főleg az 1960-as években alakult ki, ekkor rengeteg
különböző nyaraló, üdülő és szálló épült a part menti településeken, és ekkor
indult meg a vendéglátói létesítmények fejlődése is. Sok vállalat, szervezet és
intézmény saját üdülőket is létesített, de ugyanígy jött létre a Zánkai
Úttörőtábor is gyerekek részére. A pártállam is létesített üdülőt a Balatonon,
az egyik Balatonőszödön található, a másik, nagyobb, komfortosabb Balatonaligán
létesült. Ezekben az üdülőkben a párt legfőbb vezetői és hozzátartozói
nyaralhattak. Az 1970-es és 1980-as években egyre több nyugati, főleg német
turista is megfordult a Balatonnál, mert számukra könnyen és olcsón elérhető
nyaralási lehetőséget nyújtott. Ekkor élték virágkorát a „Zimmer Frei”
(németül: szoba kiadó) feliratokkal, táblákkal dekorált magánnyaralók, amiknek
tulajdonosai külföldieket szobáztattak, hogy így tegyenek szert pluszbevételre.
Mások ugyanezért büfét, lángossütőt, vagy más szolgáltatói vállalkozást
üzemeltettek. A rendszerváltás után is a nyaralás, üdülés maradt a Balaton
meghatározó szerepköre, ahova hosszabb-rövidebb időre jönnek nyaralni és
fürdőzni az emberek. Ennek megfelelően a Balaton főleg jó időben, illetve a
nyári hónapokban számíthat magas látogatottságra.
Önkormányzat és közigazgatás
A Balaton területén három megye – Somogy, Zala és Veszprém –
osztozik.
A tó és környezete a Balaton kiemelt üdülőkörzethez
tartozik, amely összesen 179 települést fed le. Ez a működési területe az
1997-ben létrehozott, siófoki székhelyű Balaton Fejlesztési Tanácsnak, amely a
régió fejlesztésével kapcsolatos feladatokat látja el.
Közlekedés
Közlekedéstörténet
A Helka, a Kelén ikertestvéreként vas hajótestre, fa
felépítménnyel készült és 1891. június 28-án került vízre, mint gőzhajó. Az
1964-es korszerűsítés után, a hajót 1980-ban kivonták a forgalomból, partra
került és presszót alakítottak ki benne Balatonfüreden a főút mellett. 1994-ben
a MAHART visszavásárolta, majd 1996-os felújítása után ismét forgalomba
helyezte. Jelenleg egy állandó járású SKL motor van benne, irányváltós
meghajtással, kormányszerkezete hidraulikus
A balatoni közlekedés történéről az első ismert adatok a
római korból származnak, hajókon vitték a követ Vörösberényből a Fenékpuszta
területén fekvő építkezésekhez. Császárok is jártak a Balatonon, Tiberius pl.
Badacsonyban járt, Galerius pedig Siófoknál zsilipet építtetett. A 17.
században Evlia Cselebi török utazó írt a balatoni közlekedésről, 40-50 hajó
vitte a kereskedőket és árucikkeiket a balatoni partok között. A 19. század
első felében hajót alig-alig lehetett a tavon látni. John Paget angol utazó
1836-ban írta: " Angol embernek nehéz elképzelnie, hogy ilyen szép tó
teljesen kihasználatlan legyen a kereskedelem és szórakozás számára. Egyetlen
vitorlás kereskedő bárkát sem látni rajta. A magyaroknak nincs érzékük a
hajózás iránt, folyóikat, tavaik olyanok, mintha befagytak volna".
1846-1910 között a Balatonon egy, 1910-ben négy gőzhajó bonyolította le a
menetrendszerinti személyforgalmat. 1888-ban megalakult a Balatoni Gőzhajózási
Részvénytársaság. A balatoni közforgalmú hajóállomány 1936-1937-ben négy
gőzösből, négy motoros hajóból és 14 motorcsónakból állt.
A vasúti forgalom 1861-ben indult meg a Balaton déli partján
Buda és Nagykanizsa között a Déli Vasút jóvoltából. A tó északi partjának
vasútját, illetve az erre csatlakozó veszprémi szárnyvonalat a MÁV 1907-1909
között építette meg a helyiérdekű vasutak szabványa szerint. Az 1930-as években
az üdülőforgalom élénkítése céljából a MÁV ún. filléres gyorsvonatokat
(Budapestről, Egerből, Esztergomból, Győrből, Pécsről, Szegedről, Székesfehérvárról,
Szombathelyről) járatott a balatoni nyaralóhelyekre.
Közösségi közlekedés
A Balatont vasúthálózat öleli körül, melyen a nyári
főszezonban sűrűn járnak vonatok. A BAHART hajójárataival a Balaton minden
nagyobb települése elérhető. A Balaton Mix a MÁV-START és a BAHART közös jegye,
amely a tó körüli vasútvonalakon és a BAHART járatain az érvényességi időn
belül korlátlan számú utazást tesz lehetővé.
A Balaton a művészetben
A legnagyobb magyar tó a népdaloktól az irodalmon át a
képzőművészetig egy sor műfaj témája lett.
A magyar festők az 1850-es évektől fedezték fel a tó
szépségét. 2008 nyarán a keszthelyi Festetics-kastély kiállítótermében húsz 19.
és 20. századi magyar festőművész, köztük Szinyei Merse Pál, Mészöly Géza, Csók
István, Egry József, Bernáth Aurél, Mikus Gyula, Brodszky Sándor, Telepy
Károly, Iványi Grünwald Béla száz Balaton-képét mutatták be. 2008-ban készült
el Papp Gábor Zsigmond Balaton retro című filmje ami a Balatonról szóló 60-as
70-es években készült kisfilmekből áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése